Szösszenet

Némely ember arcán a boldogság - csak egy jól felépített álca.

Egy álca arra az esetre, ha valaki meg akarja ismerni közelebbről. S miért ne akarná a többi ember megismerni őket? A többség szereti az olyan embereket, akiknek "örökké mosoly van az arcán".

Azok az emberek pedig általában olyan társaságba csöppennek bele, ahol kifelé mindenki boldog - ezt próbálják elhitetni, több-kevesebb sikerrel, másokkal.
Már-már azt hihetnénk, hogy megtalálták azokat az embereket, akik teljesen ugyanolyanok mint ők. De jobban megismerve a kis csoport tagjait, magánéletét, ügyes-bajos dolgait, rájöhetünk, hogy ezeknek az embereknek olyan emberre, barátra, társra van szükségük, aki kitart mellettük, s ami a legfontosabb: mosolyra készteti őket még akkor is, amikor legszívesebben sírnának.

S lám, a csoda csak ebben rejlik: az ember akkor fog "örökké mosolyogni", ha a körülötte élők boldogok, ha sikerül megmosolyogtatnia őket, bármilyen helyzetben legyenek is.